Egy brit úriember, bizonyos Simon Anholt 2014 júniusában egy TEDtalk keretében előadta az általa kidolgozott Good Country Index koncepciót a nagyközönségnek.

A koncepció alapgondolata, miszerint a társadalom jobbá tételének kulcsa, hogy olyan dolgokért adjunk elismerést, melyek ténylegesen előbbre viszik az emberiséget, nem csak az államhatalommal kapcsolatban értelmezendő azonban. A The School of Life youtube csatorna például a társadalom másik nagy hatalommal rendelkező csoportjára helyezi a hangsúlyt egy videójában: a pénzügyi elitre - magyar kontextusban "oligarchák", az elmúlt 30 évet átaludtaknak pedig "tőkések". Vagy ahogy tetszik.

Merthogy az egyszerű ember bárhol él is a világon erre a két csoportra panaszkodik. Kivéve, ha nem, mert olyan propagandán nőtt fel, ami ezzel ütközik.
A lényeges gondolat, melyet meg kéne ragadni, hogy az emberi elme a látszattal ellentétben - merthogy mindent leegyszerűsíteni igyekszik - nagyon is komplex: se az emberiség, se a valóság más szeglete nem tisztán fekete-fehér. Az ignorancia amely szalmabábokkal tetszik helyettesíttetni a velünk nem egyező nézeteket vallókat komoly probléma. Se a gazdagok, se a kormány, se a pirézek nem gonoszak. Különböző csoportok különböző morális követelmények felé törekednek, mely értékek sokszor komolyan összeegyeztethetetlenek a jelen kihívásaival és ez baj, de az, hogy valaki csak tisztán rosszat akarjon meglehetősen ritka.
Még egy Hitlerhez is - a mélyen tisztelt náci olvasók helyettesítsék be Sztálinnal, ha úgy tetszik - úgy érdemes hozzá állni, hogy megvizsgáljuk milyen motivációk vezették és ebből vonjuk le a tanulságokat, ne pedig valami egy dimenziós démonként tekintsünk rá.
Ha nem lenne egyértelmű, hogy hogyan kapcsolódik ez az eredetileg felvetett témához, hát így: bármely személy vagy csoport jobbá tételéhez annak motivációit kell megvizsgálni, hiszen a maga módján mindenki "jó" akar lenni - mármint, aki mentálisan egészséges, azt hiszem. A motivációkat megtalálva pedig arra kell törekedni, hogy azokat a társadalom tudományosan leírható hasznára fordíthassuk.

Például ahogy a videóból kiderül, az oligarchánk elismerést akar. A társadalom pedig ma azért ad elismerést ha pénzed és ezáltal hatalmad van. Az üzletembereknek nincs Nobel díj és ez nagyon nagy baj. Így ha nekem bármi érdem nélkül, pusztán nepotista/haveri alapon osztogatja a hatalmat egy állam, akkor elfogadom. Sőt a kapott hatalmammal levonva a tanulságot, ugyanígy fogok bánni. Ugyanezt eljátszom kisebb méretben én is és végül kapunk egy szép stabil feudális rendszert. De igazán senki sem jár jól. Vagy ezt nehéz belátni?
Lássunk egy szélsőséges példát: Észak-Koreában mindenki jobban élhetne ha engednék a rendszerváltozást. Kim Dzsongunt és a teljes elitet is beleértve, mindenkinek az életkörülményei javulhatnának. Persze, van félni való, hogy hány fejnek kéne hullnia, de hullanak azok így is, szóval nem nagy vigasz. A gond az, hogy ezek a csodás emberi lények tudják, hogy ebben a rendszerben kielégülnek a szociális igényeik: szolgáld a rendszert és élvezheted a magas társadalmi státuszt.

Na de lépjünk át kicsit Mr. Anholt közvetlen mondanivalójára. Ő egy olyan indexet propagál, ami az egyes államok emberiségnek tett szolgálatát mérik, sok-sok nyilvánvaló paramétert összematekolva. Nem az országok boldogságát, mert egy amerikai lehet nagyon boldog az benzinzabálóját vezetve, figyelmen kívül hagyva, hogy hány hazájának fia és más ember adta az életét a 10 centtel olcsóbb üzemanyagárért. De nem is a GDP a fontos, mert önmagában attól sem lesz jobb az élet, sőt, nem kell a klímaváltozásnál messzebb mennünk, hogy érezzük a bajt ezzel.
Szóval motiváljuk a tőkés elitet arra, hogy ne gazdagabbak akarjanak lenni, hanem olyasmiért kapjanak tiszteletet - minden módon, díjak, média stb. - amivel nem okoznak kárt: a kapitalizmus nagyszerű dolog, mert megadja az alaplöketet a motivációra, hogy mindenki igyekezzen saját tudásának megfelelően javítani a világon, de a rendszer nyilvánvalóan igényli ezt a kis javítást.
És az államokkal is tegyük ugyanezt: se Amerika, se az oroszok nem érdemelnek tiszteletet az erkölcstelen imperializmusukért, de azokért a kincsekért, amiket a világnak adtak igen. De ami a legfontosabb: mi magunk kezdjünk el erkölcsösebben élni. Nem évezredes vagy akárcsak évtizedes elavult ideológiáknak megfelelően, hanem a modern korban nyilvánvalóan hasznos célok felé törve: mert rengeteg az átfedés a nagy filozófiák/ideológiák/vallások között tanítások terén, nem ördöngösség ezeket a metszéspontokat megtalálni.

Csak hát ez így nagyon hippi, utópisztikus, idealista stb. Nos nem. Nem az. Csak a magyar ember azért kap pozitív visszajelzést a környezetétől ha ignoráns és arrogáns. Ez a motivációnk sajnos. A történelem halad és újabban meglepően hatékony eszközök jöttek létre az irányításához. Egyszerűen csak érdemes venni a jeleket és követni az irányt. Vagy ha ez se tetszik, akkor még mindig könnyű belátni, hogy jónak lenni igenis kifizetődő, már most is. A magyar gazdaság teljes egészében a külföldi tőkétől függ. Persze az a tőke, ami csak kimenti a nyereséget nem jó. De a motiváció érthető. Egy erkölcstelen államban leginkább erkölcstelen vállalatok fognak befektetni - a kifejezés túlzó, de tekintsük tendenciának, meg úgy általában mindent. Erkölcstelen nem csak a helyi oligarcha és a kormány, meg az üzemből lopó, a munkaidőt ellébecoló dolgozó és adócsaló üzleti partner - mert mindenki ezért a viselkedésért kap buksi simit - de a külföldi befektető is csak akkor kockáztatja meg betenni a lábát ha maga is érti a dörgést. Néha megtörténhet a csoda, hogy egy skandináv Nokia iskolákat és infrastruktúra fejlesztést támogat, de tömegével nem fognak megtelepedni az ilyen cégek, ha csak nem ideig óráig egy-egy olyan szektorban, amit a helyi maffia még nem tett magáévá nagy dilettantizmusában, lásd Prezi és hasonlók.

A szíriai polgárháború okozta menekültválsággal kapcsolatban a magyar lakosság jelentős része keményen foglalt állást: egy nagy és hangos tömeg éljenzi és védelmezi minden áron a Fidesz által a Republikánusoktól megvásárolt xenofób propagandát. Ezen tömeg hangja mellet minden más álláspont elenyészni látszik, meggátolva a vita és ezáltal használható kompromisszum kialakulását, amely alapján a kérdés a jövőben kezelhető lenne és ez azért komoly probléma.

Pár éve követem már a Republikánusok tevékenységét, így nem lepett meg, amikor kiderült, a Fidesz tényleg közvetlenül a legfelsőbb Republikánus körökből veszi a szövegeit. Ezen tudás ismeretében jól látom, hogy a vita kilátástalan, bármely felhozott észérvre már készen állnak a Fidesz által bevethető demagóg butaságok, amelyeket éveken át teszteltek az amerikai funkcionális analfabéta tömegeken. Vagyis ezzel az "állásponttal" vitázni meddő.

Meddő azért, mert a dolog egyetlen mémen alapul: az idegengyűlöleten avagy bevándorlóellenességen. Már pedig erről nem lehet vitázni, ha pedig mégis megpróbálnánk vele, a szemfüles Republikánus báb azonnal egy más témával kapcsolatban kezdhetne el érvelni: védheti a bevándorlásellenes nézőpontot. De ez egy jó dolog:

Mert én például elég sok bevándorlásellenes érvet el tudok fogadni.

Csak ők ténylegesen az előbbi álláspontot védenék a másiknak álcázva, így megsemmisítve a vita alapfeltételeit... de sebaj, akkor majd csinálom én, amit nekik kéne.

A határok teljes lezárása katasztrofális álláspont ugyan, a legkomolyabb próbálkozás az oroszok részéről pár évtizede vagy az amerikaiaké mostanság minden tekintetben kudarcként értékelhető. Ugyanakkor a bevándorlás erőteljes korlátozása mellett már tudnék pálcát törni bizonyos esetekben.

Az USA a világ legnagyobb hatalma, legerősebb gazdasága. Nem csak a saját népességének általános jólétéért felel, de közvetve az egész világon óriási pozitív változásokat hozott az innovációt mindenek előtt támogató szabad piaci modelljével. Ez a modell pedig a folyamatos bevándorlótömegen alapult évszázadokon át. Tehát a mérhetően legsikeresebb modell azt mondja nekünk, hogy a bevándorlás a legjobb dolog, ami egy országgal történhet. Erre még rájön, hogy Európa egy eddig nem ismert válságba sodorta magát az elmúlt évtizedekben, melyre a leglogikusabb gyógyírnek ez tűnik. A világháborúk során munkába állított és emancipált nők egyrészt óriási gazdasági és ezáltal életszínvonal növekedést hoztak a nyugati országokra, de mára a gyermekvállalási kedv összezuhanása és a megnövekedett nyugdíjas népesség a szakadék szélére sodorta Európát.
Erre a kérdésre három válasz érkezett: a konzervatív a nők jogainak megnyirbálásában látja a megoldást, míg a liberális a bevándorlókban. A harmadik, progresszív álláspontot pedig leginkább a világ technológiailag/infrastrukturálisan legfejlettebb állama, Japán képviseli: egy új ipari forradalom keretében gépekkel helyettesíteni a kieső munkaerőt. Számítások szerint ez a jelenlegi technológiával a létező munkák 40-50%-ánál lehetséges vagyis realisztikus.

Az első állásponttal kapcsolatban számomra semmilyen kompromisszum nem elfogadható és amennyire jelenleg fel tudom mérni a helyzetet a másodiknak sokkal több a hátulütője, mint a harmadiknak így elsősorban ez utóbbit támogatom. De a liberális megoldást azért nem dobnám a kukába.
Egyrészt az amúgy is szorosan együttműködő országok között a szabad munkaerő áramlás evidens módon hasznos, ez lényegében csak az ipari forradalom óta tapasztalt urbanizáció életszínvonal növelő hatásait viszi tovább. A német állam működik ezért termelékeny cégeket hoz létre, melyek elszívják Magyarország humán nyersanyagát, amiért cserébe a németek a profit egy részének megosztásával fizetnek a felzárkózást segítendő.

A gond az, hogy ugyanezt nem tehetjük meg például Szíriával vagy Szomáliával. Az onnan beérkező hasznos munkaerőért nem tudunk kompenzálni. Az oda küldött segélyek sorsa nem biztosított: míg Magyarországon legrosszabb esetben egyes meg nem nevezendő H. Árpádok divatterorizmusára fordul a pénz egy része, addig azokban az országokban emberek haláláért közvetlenül felelős terrorizmus lesz az akció végeredménye. Ha odamegyünk kolonizálni különféle ürügyekkel, akkor csak rontunk a helyzeten - mert pont ez ad erkölcsi alapot a terroristáknak az ő szempontjukból - ha pedig távirányítással próbáljuk stabilizálni a helyzetet, akkor vagy rabszolgatartó tömeggyilkosokat tartunk hatalomban, akik ténylegesen képesek fenntartani a stabilitást, vagy kockáztatunk és demokratikusabb rezsimeket támogatunk, de azoknak csak töredéke képes fennmaradni még a nyugati államokhoz kötő köldökzsinórral is.

Tehát úgy tűnik a legjobb, amit tehetünk az az, hogy nem szívjuk el azokat az agyakat, amelyek képesek lehetnek hosszútávon változást hozni. Márpedig Európa nézőpontjából csak az értelmiség és a munkaképes lakosság bevándorlása éri meg és pont ők azok akik nélkül a fejlődőországok felzárkózása lehetetlenné válik. A nők mellett a munkaképes korúak számának hirtelen megnövekedése tette lehetővé az életszínvonal növekedést Európában a háború után - a berlini fal mindkét oldalán és a kontinens kapuinak teljes kitárásával pont ezt az eszközt vesszük el a fejlődés azon szakaszában lévő államoktól, míg a problémákat meghagyjuk nekik, sőt újabbakat idézünk elő a segélyezés végiggondolatlan rendszerével. Amiből ugyanis nem terrorista muníció vagy aranytrón lesz az a vállalkozókat teszi tönkre, mivel az ingyen termékek dömpingjével nem tudják felvenni a versenyt. Félreértés ne essék, a segélyezés a legfontosabb feladatunk, csak sokkal de sokkal végiggondoltabban kéne csinálni.

Ezen kívül ott van még az az alapvető probléma, hogy az európai gazdasági modell nem olyan, mint az amerikai. Amerikában a gazdaság alapja a "minden meg van engedve, ami nincs megtiltva" míg Európában ennek a fordítottja a jellemző. Ennek pedig az a következménye, hogy az európai gazdaság sokkal de sokkal kevésbé flexibilis, mint az amerikai, így a bevándorló tömeget se tudja úgy hasznosítani, mint az amerikai. Egy első generációs bevándorló minden jó szándéka, képessége és szorgalma ellenére nehezen tud integrálódni egy olyan merev munkaerő piacra mint az európai - amin belül óriási különbségek vannak, ahol a kelet képviseli a rosszabb végletet a szovjet típusú szocializmus maradványaként. A bevándorlók vagy jóval a képességeik alatt vállalnak munkát, ami a rendszer szempontjából egészségtelen vagy vállalkozik. Tehát amíg az európai demokratikus szocialista gazdasági megközelítést nem vagyunk hajlandóak meglazítani, addig fogadjuk el, hogy a befogadó képességünk jóval alacsonyabb, mint az Egyesült Államoké és így ne érveljünk azzal, hogy ők eddig is annyi bevándorlót fogadtak be évente, mint ami számunkra válságot jelent.

Na valami ilyesmi érvelést várnék egy nem liberálistól, hogy aztán a számomra kényelmesebb oldalt védhessem vele szemben, közeledve a kompromisszum felé. Ezt meg is tudom tenni egyébként, hála az internetnek, csak nem magyar nyelven... pedig jól esne.

Frissítés: Nagyon népszerű, bár többnyire a cikk mondanivalója szempontjából irreleváns érv a komment szekcióban, hogy a muszlimok nem integrálhatóak. Ez az érvelés létező tendenciákon alapszik, de személyes elfogultság okán nem tudom komolyan venni őket. A személyes baráti/ismeretségi körömben ugyanis ezt az állítást cáfoló személyek vannak - egyébként Finnországban élek:
Egy három diplomás algériai mérnök, akivel többször vitáztam a Koránról, ahol is ateistaként a nézőpontom az "ez baromság" volt és annak ellenére, hogy a srác egy 190 centis testépítő a vita tisztán verbális sőt, gyümölcsöző maradt - pont ezért vagyunk barátok.
Egy algériai mérnök, volt muszlim, jelenleg ateista - bár ezt más muszlimoknak nem reklámozza.
Egy szír atomfizikus Phd - a valaha volt második legkulturáltabb lakótársam.
Egy bangladesi nemzetközi kereskedelem hallgató, volt munkatárs, a legszorgalmasabb ember, akivel valaha találkoztam.
Egy pakisztáni logisztikai mérnök hallgató - csoporttárs és jó barát. Kitüntetett osztályelső, bár a tehetségét jobban mutatja, hogy egy német bombázóval jár.
Több más országból érkezett muszlim és szubszaharai keresztény, akikkel együtt szoktunk segédkezni az Üdvhadsereg - keresztény egyház + jótékonysági szervezet - rendezvényein: ételosztás, adománygyűjtés.
És rajtuk kívül még több tucat Európán kívülről érkezett több nyelven beszélő, civilizált ember, akik mind sokkal inkább követik az európai értékeket, mint a magyar ismerőseim/rokonaim 90%-a. Itt tartózkodásom alatt mellesleg eddig két magyar származású tolvajjal/csalóval volt szerencsém összefutni és nulla nem magyarral.

Az egyetlen negatív élményem muszlimokkal az egyik bangladeshi csoporttársnőmmel kapcsolatos. Neki burkát kell viselnie: nem fejkendőt, hanem a nagy fekete cuccot. Az első évben ki is bukott az iskolából, mert komoly gondjai voltak a férfiakkal való kommunikációval - nem beszélhetett hangosan hozzánk, így képtelen volt előadást tartani vagy komolyabban részt venni a projektekben. Ő az iszlám áldozata sajnos.

Félreértés ne essék, minden muzulmán barátommal tisztázom, hogy baromságnak tartom a vallásukat és hogy minimum komoly reformra szorulna, vagyis nem azért nincs konfliktus, mert szuper PC módon állnék hozzájuk, hanem azért mert mindannyian iskolázott, civilizált emberek.

A közelmúltban több vezető politikus is megerősítette, hogy a minden finn állampolgárnak alanyi jogon járó alapjövedelem szinte biztosan bevezetésre fog kerülni a következő pár évben. Bár a felvetett 800 euró bajosnak tűnik, hiszen egyszerű matekozással rá lehet jönni, hogy nincs meg a szükséges összeg a finn állam kasszájában. Nem lenne elég minden egyéb szociális kiadás megszüntetése, az államnak többletbevételre is szüksége lenne, ami nehezen tűnik előteremthetőnek, lévén a finn gazdaság az orosz embargó miatt recesszióban van és nem mellesleg ezzel az egyetlen állam az EU-ban.
De pont ez az ok, ami miatt ilyen drasztikus eszközökhöz akarnak nyúlni. A finn állam nagyon megbízható ügyfél a bankoknak, így nem kell félni, ha szükséges évekig képesek lesznek a rendszert olcsó hitelekből fenntartani, amíg el nem kezdenek növekedni az adóbevételek.

Ugyanis a képlet igazából borzasztó egyszerű: A nagy vásárló erejű, óriási és versenyképes termékekkel maga előállni képtelen orosz piac tökéletes a finneknek: a korrupcióval ugyan nehéz megküzdeni, de megéri vállalni a kockázatot. Most, hogy ez a piac le lett zárva a finnek nem tudnak hova eladni, ezért a cégek csökkentették a termelést és erre hivatkozva tömegeket bocsájtottak el, de ha már benne voltak, akkor a felhalmozott tőkéből még hatékonyabbá is tették a termelésüket.

Volt szerencsém meglátogatni a legnagyobb helyi kiskereskedelmi cég legnagyobb elosztó raktárát, ahol szinte mindent robotok végeztek. A konkrét számokat nem ismerem, de figyelembe véve a magyar munkaerő eleve nagyon alacsony hatékonyságát, egy akkora raktárban Magyarországon minimum 5-10x annyi embert alkalmaznának. De ez csak egy jó példa, ugyanez az egész gazdaságra jellemző.

Tehát a helyzet az, hogy a munkanélküliség óriási és a gazdasági növekedés beindulása sem feltétlenül oldaná fel ezt a problémát: a nyereséget a cégek további modernizálásra fordítanák, mert a bérszint már most is olyan magas, hogy nem éri meg embert alkalmazni, de közben a cégek nagyon hatékonyak, óriási a profitjuk az alkalmazottak számához viszonyítva és mivel a korrupció itt nem elfogadott dolog, be is fizetik rendesen az adókat, amit az állam sem juttat Andy Vajnák kezébe és végsősoron külföldre, így megteheti, hogy kényelmes életszínvonalat biztosít a munkanélkülieknek. Ami megint csak arra ösztönzi az embereket, hogy ne vállaljanak el olyan munkát, ami nem is fizet többet mint a munkanélküli segély. A cégek megint csak arra kényszerülnek, hogy kiváltsák az ilyen munkákat gépekkel. És a rendszer újra és újra megerősíti önmagát. Működik is, de hosszútávon nem ideális.

Tehát a csavar, amit most bedobnak az egyenletbe az az, hogy a különböző jogcímeken amúgy is járó pénzt alapjövedelemmé nyilvánítják, így motiválva az embereket, hogy emellett igenis vállaljanak el bármilyen munkát amivel továbbnövelhetik az életszínvonalukat. Vagyis a látszattal ellentétben nem kevesebben, hanem pont, hogy többen fognak dolgozni, mitöbb a motiváció nem a pénz lesz, hanem az, hogy mit szeretnek csinálni. Mert az emberek szeretnek dolgozni, csak mindenki mást és a jelenlegi rendszer olyan munkába kényszerít embereket, amit nem élveznek.

Tehát például én megtehetném, hogy közel ingyen tanítsak valamit, amit szeretek, segélyszervezeteknek dolgozzak stb. Sokkal kisebb lesz a nyomás, hogy mérnökként dolgozzak, csak azért, mert az fizet jól. Ez az egész végigfutva a társadalmon eléri azt, amiről igazából szólnia kéne az egésznek: a lehető legtöbb ember boldogságát.

De igazából nem tudom.

Senki sem tudja. Bárki, akinek erőteljes véleménye van arról, hogy ez lesz a megváltás vagy az összeomlás, egyszerűen buta. Lehetetlen végigvezetni az egész dolog lefutását elméletben. Az emberek alkalmazkodni fognak az új lehetőségekhez. Mint minden korábbi rendszerben lesznek nem várt negatív következmények, de pozitívak is. Az egyetlen lehetőség, hogy ki kell próbálni. Márpedig ha valahol, akkor olyan helyen kell, ahol a társadalom képes erre. Ahol az emberek általánosan motiváltak a közös jóért és nem a rendszer egyéni érdekekért való kiszipolyozását tekintik etalonnak. Mivel Finnország korrupciós indexe a legalacsonyabb a világon, így evidens, hogy itt kell kipróbálni, mert nagy baj nem lesz belőle. Az emberek nem fogják direkt kihasználni a rendszer hibáit, így lesz lehetőség a javítgatására.

Ugyanez Magyarországon lehetetlen lenne. Egy ilyen rendszer azonnal összeomlana, mivel első körben az elosztásért felelős szervek tennék el a maguk hasznát - és ugye minél nagyobb a pénz, annál többet lehet lopni, márpedig ebben a rendszerben minden korábbinál több pénz van. De az elosztott pénz se segítene. A társadalmat uraló egocentrizmus miatt a pozitív kezdeményezések elhalnának: a fél-non-profit jellegű dolgok is csak harácsolásra lennének kihasználva, az igaziak nem tudnák felvenni velük a versenyt, az embereknek nem lenne bennük bizalma. A rendelkezésre álló olcsó munkaerőt kihasználnák és ami a legfontosabb: továbbra sem fizetnének adót a cégek, ami nélkül a rendszer életképtelen.

- Elnézést a poszt gyenge minőségéért, még dolgozni akartam rajta, de látva az olvasók számát inkább meghagyom így. Igazából privát megosztásra terveztem, így viszont a megértéshez szükséges tisztázni, hogy öt éve Finnországban élek és hallgatóként jelenleg is a finn szociális rendszer haszonélvezője vagyok, így van rálátásom annak hátulütőire.

A háttér: Mi a helyzet a Közel-Keleten?

Az Egyesült Államok 2003-tól tartó iraki katonai szerepvállalása teljes kudarcnak tekinthető. Ebben a tekintetben talán csak a Bush adminisztráció legelkötelezettebb hívei mernének ellentmondani a világ közvéleményének. Ezekben a napokban már-már megvalósult álomnak lehetünk tanúi, amikor is a világ összes nagyhatalma közösen kíván szerepet vállalni az amerikaiak utáni nagy takarításban.

Persze a motivációk egyetlen szereplő részéről sem teljesen önzetlenek, de ebbe most ne mennyünk bele. A lényeg, hogy ez a helyzet kialakult és ez pozitív, mert mutatja, hogy megszülettek azok a diplomáciai háttéralkuk amelyekért eddig zsarolták egymást a felek, így végre továbbgördülhet a történelem kereke, remélhetőleg minimális áldozatok árán - mert a világ legtöbb vezetői székében összességében mentálisan egészséges felnőtt emberek ülnek, akik kisebb kitérőket bevállalva ugyan, de törekszenek a közjóra, mert nincs rá okuk, hogy ne így tegyenek.

És itt merül fel, hogy mi is az, ami összehozta őket: egy entitás, amely nem a játékszabályok szerint játszik, a vezetői nem egészséges felnőtt ember módjára hoznak döntéseket. Mert tény, hogy a törökök azért lőtték le az orosz gépet, hogy megmutassák, ők nagyfiúk és a többiek ne merészeljék őket beáldozni a sakk táblán, de összességében kiengesztelhetőek. Az, hogy Erdogan motivációjának rasszista vonatkozása is van, baljós, de még mindig sokkal könnyebb túllendülni rajta mint az Iszlám Állam vezérelvein - mármint a kurdok elleni támadásokat értem ezalatt. Erdogan kiengesztelhető, ha biztosítják róla, hogy a törökországi kurdok viszonylag visszafogott elnyomását továbbra sem fogja szankcionálni a nemzetközi közösség és ezen a ponton ez jó - Erdogan nem akarja kiirtani őket, csak Kurdisztán küszöbön álló létrejöttét akarja hátráltatni - ez az ISIS megverése után szinte elkerülhetetlen lesz.

Az ISIS-szel viszont nem lehet tárgyalni. Persze felmerül a kérdés, hogy az ártatlanokat NATO munícióval bombázó Szaúd-Arábia vagy a környék többi nyíltan rabszolgatartó állama miben jobb az ISIS-nél, hiszen nyílt titok, hogy különböző csatornákon keresztül ők tartják el ezeket a terroristákat. De a háborús bűnök, nemzetközi jog elleni vétségek mindennaposak a térség minden majd minden más államában is, akkor hát mi a különbség? Talán csak annyi, hogy az ISIS potenciálja ismeretlen. Ezek az államokká nyilvánított terroristák - félreértés ne essék, tisztában vagyok vele, hogy a térség államai közel sem azonos szinten sértik a nemzetközi jogokat, de pl Szaúd-Arábia esetében nem finomkodnék - nemzetközi háttéralkuk által igazgatott keretek között operálnak: lényegében mindenki mindenki fejéhez fegyvert szegez. Na de az ISIS-szel új alkukat kéne kötni, ami felborítaná a rendet és a konszolidáció sokáig tarthatna, úgyhogy a nagyhatalmak inkább megegyeztek egymás között és most rendezik a helyzetet.

Perspektíva: Mit érez ebből Magyarország?

Magyarország szempontjából a menekült áradat és az ebből adódó belpolitikai következmények közel sem a legfontosabbak, de ez az egyetlen olyan kérdés, ahol a magyar kormánynak legalább lapot osztottak és ezért le is csapott a lehetőségre.

A fontosabb aspektusok között szerepel Törökország - a kormány egyik új gazdasági szövetségese - leendő EU-s tagságának megingása is, de ennél sokkal alapvetőbb, hogy milyen gázalku születik: hogy Oroszország dominanciája fennmaradhat-e vagy Törökországon keresztül jöhet-e majd az Iráni gáz és hogy ennek az alkunak a részeként Oroszország beáldozza-e Paks 2-t és a teljes magyar együttműködést - a gond az hogy csak ez utóbbi a GDP 10%-át elérő tétel, a gázvita balul elsülése viszont a teljes magyar gazdaságot sodorná veszélybe, amin belül a rezsicsökkentésen és alulfizetett munkaerőn alapuló új gazdasági modell összeomlása csak egy nüansz lenne. Persze jól is elsülhet a dolog: az orosz embargó feloldása óriási élénkülést hozhat a nyugaton versenyképes terméket csak korlátozottan előállítani képes gazdaság számára. De ezekbe a kérdésekbe Orbán Viktornak nincs beleszólása és ne legyenek illúzióink, egy nála szintekkel nagyobb befolyással rendelkező Soros György kaliberű embernek is csak alig-alig.

A további, a menekültkérdést messze maghaladó jelentőségű kérdések között ott van még persze az olajár, a Közel-Kelet hosszútávú hatással bíró egyensúly változása és az ebből fakadó terror potenciál, a nagyhatalma kapcsolatának hosszútávú változása, hogy az alkukban milyen szerep jut az TTIP-nek, az euró árfolyamra gyakorolt hatások stb.

Menekült kérdés: kicsi is, savanyú is, de a miénk

Tehát marad a menekültválság mint az egyetlen terület, amelybe magyar ember komolyabban beleszólhat. A legfontosabb kérdés először is tehát, hogy mekkora volumenű kérdésről is van szó pontosan. Nos a magyar kormány által az amerikai Republikánus Párt-tól kölcsönzött gazdasági bevándorló kategóriába definíció hiányában 7 milliárd - X fő tartozik. Elméletileg vannak ugyan olyan magukat liberálisként definiálók, akik szerint minden letelepülni vágyót be kéne fogadni nem csak a mostani válság alatt, hanem általánosan, de ezeket a hangokat nem venném túl komolyan. A teljesen nyílt határok többszörösére növelnék az érkezők számát, amekkora tömeget az EU nem lenne képes befogadni és integrálni, a következmények megjósolhatatlanok, de nem is érdemes velük számolni, mert még komolyabb problémát az jelentene, hogy a bevándorlók a munkaképesebb, tájékozottabb rétegek közül kerülnének ki és az érkezésükkel tovább csökkenne a kibocsájtó államok potenciálja a felzárkózásra. Menekült kérdésben tehát a helyes út a már eddig is gyakorolt nemzetközi segélyezés, csupán a helyi elosztás kontrollján kéne javítani, valamint a korrupciót csökkenteni - ami viszont felveti a kolonizálás vádját, amit az ottani populisták hatalomszerzésre használnak ki, kontroll nélkül viszont ők fölözik le a hasznot.

Hogy a magyar ember fülének ismerősebben csengjen: Olyan ez, mint amikor az EU ezer milliárdokat küld Magyarországra, hogy körforgalmakat és egyéb infrastruktúrát építsünk, hogy például a logisztika fejlődésével növekedjen a produktivitás. Na de ehelyett egy kisváros Orbán Viktorja inkább fogja a pénzt és díszburkolatot épít a főtérre, ami megtérülni soha nem fog, de az embereknek tetszik, így újra rá fognak szavazni, a pénz másik felét meg a haverokkal eljátsszák Monte Carlo-ban. Na de ezért gondolna egyet az EU és azt mondaná, hogy márpedig akkor mi személyesen felügyeljük, hogy arra menjen a pénz, amire adjuk: erre a nagy Orbán Viktor vagy a Vona Gábor - amelyik éppen gyorsabb máris kiáltaná, hogy ő megvédi a magyar népet a csúnya gonosz idegen EU-tól aki be akar itt avatkozni.

Végső soron a különbség csak annyi, hogy a Közel-Kelet vagy Afrika Orbán Viktorjai még hadsereget is szerveznek az ellopott pénzekből és a - részben önös céllal is - segíteni próbáló külföldi kéz beavatkozása ellen.

Na de a konkrét menekültválság pár millió emberről szól, akiknek a nagy része bár ugyanúgy lehetősége volt rá, éveken keresztül nem próbált meg az EU-ba bevándorolni, mivel a valódi céljuk hazatérni, ami még hónapokig, ha nem évekig nem tűnik lehetségesnek és a török kormányzat az EU-s pénzekkel sem volt képes biztosítani számukra a megélhetést tovább álltak.

Amikor az EU nem vállalta fel a dublini egyezmény feloldását, Orbán Viktor jogosan háborodott fel, hiszen ez Magyarország számára vállalhatatlan terhet jelentett volna, hiszen a nagyobb államok jogilag bármikor Magyarországra terhelhették volna a menekültek tömegének jelentős hányadát, pusztán pénzügyi segítséget nyújtva, ami figyelembe véve a magyar kormányzat produktivitását a Törökországihoz hasonló helyzetet hozott volna létre, így az Orbán tanácsadói által kieszelt sakk lépés, nevezetesen a kerítés: jogos volt. Az pedig meddő vita lenne, hogy vajon a németek tényleg hagyták volna-e, hogy a dolog odáig fajuljon és így Viktorék lépése fölösleges áldozat volt az ország imázs szempontjából.

A bajosabb aspektus a politikai tőkeszerzésen kívül más célokat nem szolgáló nyílt populizmus. Ilyenek például a már említett "gazdasági bevándorló" ami a jelenleg helyzetbe kíván egy teljesen más problémát belekeverni azzal a céllal, hogy eltusolja a tényt: ezek a "migránsok" a halál elől menekülve hagyták el otthonaikat és a teljes kiszolgáltatottság miatt álltak tovább a megoldást ígérő államokba. A demagógiát teljes mélységükben reprezentáló plakátok és tettetett konzultációk viszont a már igazán gyomorforgató dolgok, mert ha az állam ilyen eszközökkel játszik, akkor az állampolgárok reakciója természetesen lesz embertelen. A gyerek rugdosás, ételt hajigáló rendőrök, a tényektől teljesen független terepen mozgó összeesküvés elméleteket gyártó és terjesztő funkcionális analfabéták mind természetes következmények. Amikor pedig a miniszterelnök maga is utalgatni kezd ilyen összeesküvés elméletekre, az akkor is borzasztóan ijesztő, ha tudjuk, hogy egy végtelenül opportunista ember és így szinte garantáltan nem gondolja komolyan amit mond, csak a populizmusra hajt.

Akkor most mire jók ezek a migránsok?

Hallani olyan véleményeket, sőt tanulmányokat, amelyek egyértelműen a migránsok pozitív hatását emelik ki. Ezek nem alaptalanok. A világtörténelemben sokszor megtörtént, hogy egy menekült hullám gazdasági növekedést idézett elő, ez egy teljesen normális folyamat olyan államokban, amelyek kellően rugalmas munkaerőpiaccal rendelkeznek ahhoz, hogy integrálják az érkezőket. Magyarország nem ilyen állam sajnos, mivel nem igazi szabad, a vállalkozó szellemet díjazó piacgazdaság, de nem is egy kiszámítható tervgazdaság, hanem valami olyasmi, ami többnyire mindkét rendszer rossz elemeit hordozza magában. A legtöbb munkahelyet multik hozzák létre, ami kapitalistának tűnik, de ezeket valójában többnyire az állam komoly összegekkel kompenzálja, brutális adókedvezményeken keresztül, vagyis az állam támogatása nélkül szinte lehetetlen versenyképesnek lenni és így rögtön meg is halt a piacgazdaság: nem éri meg vállalkozni, hát még a korrupció és nepotista alapon szerveződő dilettánsan működő adminisztrációs szervek miatt mennyire.

Nincs tehát rugalmasság és a közmunka bevezetése, az újra államosítások, büntető adók, 27%-os áfa, kiszámíthatatlan környezet stb miatt még kevésbé van. Az Fidesz által vizionált jövő magyar gazdaságába tehát valóban nincs lehetőség munkahelyeket teremteni, amelyeket a bevándorlók betölthetnének, így a tömeges integráció valóban lehetetlen. A helyzet bár nyugaton sokkal jobb, de azt fontos megérteni, hogy sosem lesz olyan jó, mint az e tekintetben évszázados tradíciókkal rendelkező Egyesült Államokban. Ott eleve több embert fogadnak be évente, mint amekkora ez a menekültáradat és folyamatosan hasznosítják azt, mivel az állam egyik elsődleges feladata, hogy ne törje le a vállalkozó szellemet - ami a bevándorlók elsődleges potenciálja, mivel a helyi munkaerő piacon a képzettségük általában nem kiemelten versenyképes.

Igen ám, de a kvóta rendszer nem beszél megoldhatatlan számokról, családegyesítéssel együtt is bőven kontrollált pár százas, ezres embercsoportról beszélünk, akit még a mi európai szocializmusunkban is bőven lehetne integrálni, mivel munkaképesek és tényszerűen nagyobb hajlandóságot is mutatnak a munkára mint a helyben születettek átlaga.

Na és akkor még nem is beszéltünk róla, hogy ezek muszlimok. Nos igen, sokan közülük még szélsőségesek is, ahogy a leszármazottaik is azok lehetnek, ahogy nyugaton is. De előbbieket nem állítja meg a kerítés illetve ha meg is állítaná, nem lenne jelentősége, van elég elmebeteg Európában, hogy terrorakciókat hajtson végre. Az egyetlen dolog amit tehetünk, hogy bízunk a titkosszolgálatok munkájában, amit viszont megbízható vezetők kezébe adunk, vagyis megerősítjük a demokratikus intézményeket, hogy az államnak ne lehessen lehetősége visszaélni az eszközökkel - vagyis pont az ellenkezőjét annak ami Magyarországon történik, ahol az állam szemérmetlenül visszaél minden elérhető eszközzel - pl megakadályozza a közvetlen demokrácia intézményének működését, meg ugye alkotmánybíróság, gerrymandering stb. - és hát ugye a TEK dilettantizmusa még egy újabb fejezet, ami sokkal nagyobb aggodalomra ad okot, mint akárhány migráns. Mert ugye ki is követte el az előző nagy terrorakciót Európában? Brejvik, aki bevallottan se nem bevándorló, se nem muzulmán, viszont szélsőséges. És akkor még arra is felhívnám a figyelmet, hogy a magyar parlamentben ma is ülnek olyan képviselők, akik nyíltan védelmeztek/védelmeznek terrorakciókat bizonyítottan szervező egyéneket. Budaházy és a Jobbik ugye. Na ez megint csak sokkal ijesztőbb, mint az összes bevándorló együttvéve, mert az ilyen elmebetegek csak látszólag válogatnak az áldozataik között, valójában bárkibe képesek belelátni, a gyűlöletük tárgyát.

Annyit kell csak megérteni, hogy a bevándorlók 99%-ban nem Brejvikek és Budaházy-k. A muzulmán vallás, mint minden monoteista vallás - hiszen az előbb említett kettő is egy ilyen vallás követői - magában hordozza a potenciált, hogy a gyűlölet katalizátoraként működjön, valamivel nagyobb mértékig, mint a nem monoteista vallások, de ebbe ne menjünk bele. A hangsúly a modern európai morálon van: ennek követése az, ami megakadályozza, hogy szélsőségessé váljanak emberek és ennek az erkölcsiségnek az elsajátításához nem kizáró ok a muzulmán vallás moderált gyakorlása, ahogy az európaiság, de még a fehér bőrszín sem jelent garanciát a meglétére, hiszen a magyar népesség jelentős hányada nyilvánvalóan nem rendelkezik ezzel. Na és ez a gond, nem az, hogy ki eszik disznót.