A szíriai polgárháború okozta menekültválsággal kapcsolatban a magyar lakosság jelentős része keményen foglalt állást: egy nagy és hangos tömeg éljenzi és védelmezi minden áron a Fidesz által a Republikánusoktól megvásárolt xenofób propagandát. Ezen tömeg hangja mellet minden más álláspont elenyészni látszik, meggátolva a vita és ezáltal használható kompromisszum kialakulását, amely alapján a kérdés a jövőben kezelhető lenne és ez azért komoly probléma.
Pár éve követem már a Republikánusok tevékenységét, így nem lepett meg, amikor kiderült, a Fidesz tényleg közvetlenül a legfelsőbb Republikánus körökből veszi a szövegeit. Ezen tudás ismeretében jól látom, hogy a vita kilátástalan, bármely felhozott észérvre már készen állnak a Fidesz által bevethető demagóg butaságok, amelyeket éveken át teszteltek az amerikai funkcionális analfabéta tömegeken. Vagyis ezzel az "állásponttal" vitázni meddő.
Meddő azért, mert a dolog egyetlen mémen alapul: az idegengyűlöleten avagy bevándorlóellenességen. Már pedig erről nem lehet vitázni, ha pedig mégis megpróbálnánk vele, a szemfüles Republikánus báb azonnal egy más témával kapcsolatban kezdhetne el érvelni: védheti a bevándorlásellenes nézőpontot. De ez egy jó dolog:
Mert én például elég sok bevándorlásellenes érvet el tudok fogadni.
Csak ők ténylegesen az előbbi álláspontot védenék a másiknak álcázva, így megsemmisítve a vita alapfeltételeit... de sebaj, akkor majd csinálom én, amit nekik kéne.
A határok teljes lezárása katasztrofális álláspont ugyan, a legkomolyabb próbálkozás az oroszok részéről pár évtizede vagy az amerikaiaké mostanság minden tekintetben kudarcként értékelhető. Ugyanakkor a bevándorlás erőteljes korlátozása mellett már tudnék pálcát törni bizonyos esetekben.
Az USA a világ legnagyobb hatalma, legerősebb gazdasága. Nem csak a saját népességének általános jólétéért felel, de közvetve az egész világon óriási pozitív változásokat hozott az innovációt mindenek előtt támogató szabad piaci modelljével. Ez a modell pedig a folyamatos bevándorlótömegen alapult évszázadokon át. Tehát a mérhetően legsikeresebb modell azt mondja nekünk, hogy a bevándorlás a legjobb dolog, ami egy országgal történhet. Erre még rájön, hogy Európa egy eddig nem ismert válságba sodorta magát az elmúlt évtizedekben, melyre a leglogikusabb gyógyírnek ez tűnik. A világháborúk során munkába állított és emancipált nők egyrészt óriási gazdasági és ezáltal életszínvonal növekedést hoztak a nyugati országokra, de mára a gyermekvállalási kedv összezuhanása és a megnövekedett nyugdíjas népesség a szakadék szélére sodorta Európát.
Erre a kérdésre három válasz érkezett: a konzervatív a nők jogainak megnyirbálásában látja a megoldást, míg a liberális a bevándorlókban. A harmadik, progresszív álláspontot pedig leginkább a világ technológiailag/infrastrukturálisan legfejlettebb állama, Japán képviseli: egy új ipari forradalom keretében gépekkel helyettesíteni a kieső munkaerőt. Számítások szerint ez a jelenlegi technológiával a létező munkák 40-50%-ánál lehetséges vagyis realisztikus.
Az első állásponttal kapcsolatban számomra semmilyen kompromisszum nem elfogadható és amennyire jelenleg fel tudom mérni a helyzetet a másodiknak sokkal több a hátulütője, mint a harmadiknak így elsősorban ez utóbbit támogatom. De a liberális megoldást azért nem dobnám a kukába.
Egyrészt az amúgy is szorosan együttműködő országok között a szabad munkaerő áramlás evidens módon hasznos, ez lényegében csak az ipari forradalom óta tapasztalt urbanizáció életszínvonal növelő hatásait viszi tovább. A német állam működik ezért termelékeny cégeket hoz létre, melyek elszívják Magyarország humán nyersanyagát, amiért cserébe a németek a profit egy részének megosztásával fizetnek a felzárkózást segítendő.
A gond az, hogy ugyanezt nem tehetjük meg például Szíriával vagy Szomáliával. Az onnan beérkező hasznos munkaerőért nem tudunk kompenzálni. Az oda küldött segélyek sorsa nem biztosított: míg Magyarországon legrosszabb esetben egyes meg nem nevezendő H. Árpádok divatterorizmusára fordul a pénz egy része, addig azokban az országokban emberek haláláért közvetlenül felelős terrorizmus lesz az akció végeredménye. Ha odamegyünk kolonizálni különféle ürügyekkel, akkor csak rontunk a helyzeten - mert pont ez ad erkölcsi alapot a terroristáknak az ő szempontjukból - ha pedig távirányítással próbáljuk stabilizálni a helyzetet, akkor vagy rabszolgatartó tömeggyilkosokat tartunk hatalomban, akik ténylegesen képesek fenntartani a stabilitást, vagy kockáztatunk és demokratikusabb rezsimeket támogatunk, de azoknak csak töredéke képes fennmaradni még a nyugati államokhoz kötő köldökzsinórral is.
Tehát úgy tűnik a legjobb, amit tehetünk az az, hogy nem szívjuk el azokat az agyakat, amelyek képesek lehetnek hosszútávon változást hozni. Márpedig Európa nézőpontjából csak az értelmiség és a munkaképes lakosság bevándorlása éri meg és pont ők azok akik nélkül a fejlődőországok felzárkózása lehetetlenné válik. A nők mellett a munkaképes korúak számának hirtelen megnövekedése tette lehetővé az életszínvonal növekedést Európában a háború után - a berlini fal mindkét oldalán és a kontinens kapuinak teljes kitárásával pont ezt az eszközt vesszük el a fejlődés azon szakaszában lévő államoktól, míg a problémákat meghagyjuk nekik, sőt újabbakat idézünk elő a segélyezés végiggondolatlan rendszerével. Amiből ugyanis nem terrorista muníció vagy aranytrón lesz az a vállalkozókat teszi tönkre, mivel az ingyen termékek dömpingjével nem tudják felvenni a versenyt. Félreértés ne essék, a segélyezés a legfontosabb feladatunk, csak sokkal de sokkal végiggondoltabban kéne csinálni.
Ezen kívül ott van még az az alapvető probléma, hogy az európai gazdasági modell nem olyan, mint az amerikai. Amerikában a gazdaság alapja a "minden meg van engedve, ami nincs megtiltva" míg Európában ennek a fordítottja a jellemző. Ennek pedig az a következménye, hogy az európai gazdaság sokkal de sokkal kevésbé flexibilis, mint az amerikai, így a bevándorló tömeget se tudja úgy hasznosítani, mint az amerikai. Egy első generációs bevándorló minden jó szándéka, képessége és szorgalma ellenére nehezen tud integrálódni egy olyan merev munkaerő piacra mint az európai - amin belül óriási különbségek vannak, ahol a kelet képviseli a rosszabb végletet a szovjet típusú szocializmus maradványaként. A bevándorlók vagy jóval a képességeik alatt vállalnak munkát, ami a rendszer szempontjából egészségtelen vagy vállalkozik. Tehát amíg az európai demokratikus szocialista gazdasági megközelítést nem vagyunk hajlandóak meglazítani, addig fogadjuk el, hogy a befogadó képességünk jóval alacsonyabb, mint az Egyesült Államoké és így ne érveljünk azzal, hogy ők eddig is annyi bevándorlót fogadtak be évente, mint ami számunkra válságot jelent.
Na valami ilyesmi érvelést várnék egy nem liberálistól, hogy aztán a számomra kényelmesebb oldalt védhessem vele szemben, közeledve a kompromisszum felé. Ezt meg is tudom tenni egyébként, hála az internetnek, csak nem magyar nyelven... pedig jól esne.
Frissítés: Nagyon népszerű, bár többnyire a cikk mondanivalója szempontjából irreleváns érv a komment szekcióban, hogy a muszlimok nem integrálhatóak. Ez az érvelés létező tendenciákon alapszik, de személyes elfogultság okán nem tudom komolyan venni őket. A személyes baráti/ismeretségi körömben ugyanis ezt az állítást cáfoló személyek vannak - egyébként Finnországban élek:
Egy három diplomás algériai mérnök, akivel többször vitáztam a Koránról, ahol is ateistaként a nézőpontom az "ez baromság" volt és annak ellenére, hogy a srác egy 190 centis testépítő a vita tisztán verbális sőt, gyümölcsöző maradt - pont ezért vagyunk barátok.
Egy algériai mérnök, volt muszlim, jelenleg ateista - bár ezt más muszlimoknak nem reklámozza.
Egy szír atomfizikus Phd - a valaha volt második legkulturáltabb lakótársam.
Egy bangladesi nemzetközi kereskedelem hallgató, volt munkatárs, a legszorgalmasabb ember, akivel valaha találkoztam.
Egy pakisztáni logisztikai mérnök hallgató - csoporttárs és jó barát. Kitüntetett osztályelső, bár a tehetségét jobban mutatja, hogy egy német bombázóval jár.
Több más országból érkezett muszlim és szubszaharai keresztény, akikkel együtt szoktunk segédkezni az Üdvhadsereg - keresztény egyház + jótékonysági szervezet - rendezvényein: ételosztás, adománygyűjtés.
És rajtuk kívül még több tucat Európán kívülről érkezett több nyelven beszélő, civilizált ember, akik mind sokkal inkább követik az európai értékeket, mint a magyar ismerőseim/rokonaim 90%-a. Itt tartózkodásom alatt mellesleg eddig két magyar származású tolvajjal/csalóval volt szerencsém összefutni és nulla nem magyarral.
Az egyetlen negatív élményem muszlimokkal az egyik bangladeshi csoporttársnőmmel kapcsolatos. Neki burkát kell viselnie: nem fejkendőt, hanem a nagy fekete cuccot. Az első évben ki is bukott az iskolából, mert komoly gondjai voltak a férfiakkal való kommunikációval - nem beszélhetett hangosan hozzánk, így képtelen volt előadást tartani vagy komolyabban részt venni a projektekben. Ő az iszlám áldozata sajnos.
Félreértés ne essék, minden muzulmán barátommal tisztázom, hogy baromságnak tartom a vallásukat és hogy minimum komoly reformra szorulna, vagyis nem azért nincs konfliktus, mert szuper PC módon állnék hozzájuk, hanem azért mert mindannyian iskolázott, civilizált emberek.
